Hogyan gyógyít a természet télen? Gyere el a Bükkbe és megtudod!
Ha behunyod a szemed hidegnek, szürkének és ingerszegénynek képzelheted, pedig a téli táj sokkal többet rejteget, mint gondolnád! Nem biztos, hogy csak a vizuális élményekre kell fókuszálnod. Van mögöttük valami egészen elképesztő hatás, amit csak akkor érezhetsz meg, ha nyitottá és érzékennyé válsz iránta.
A halk visszavonulás nem más, mint pihenés, regenerálódás, gyógyulás. Ha megfigyeljük a természetet, láthatjuk, hogy itt semmi sem siet, pontosan tudja, mire van szüksége, és meg is engedi magának az ellazulást. Tanulhatunk tőle: tartsuk tiszteletben testünk és lelkünk kérését, amikor szeretné kicsit letenni a feladatokat és szeretettel fordulna önmaga felé.
Valami hiányzik?
A város télen sem lassít. Ritmusa állandó, sietős, személytelen. Szemünk ösztönösen keresné a zöldet, de nem találja. A talaj a lábunk alatt szürke, sehol nem barna. Testünk és környezetünk más dinamikára vágyik: mi lassulnánk, míg az élet tovább pörgeti a tempót. Érdekes milyen hatással van ránk az, amit a külvilág diktál. A városi világ épp úgy irányít minket, mint ahogyan az anyatermészet. A természet azonban kíméletes és tisztelettudó. Mindig megvárja, hogy mi közeledjünk és sosem lép be erőszakosan a saját terünkbe. Ezért érezzük itt biztonságban magunkat, jobban, mint máshol.
Itt mindent megtalálunk!
A téli természet a Bükkben finoman hat minden érzékünkre. A szemünket megnyugtatja a visszafogott fény, a natúr színek, a puha köd. Jó figyelni a leheletünk felhőjét. A lágy napfény ilyenkor természetes antidepresszáns: emeli a dopamin- és szerotoninszintünket. A levegő az erdőben tiszta, hűvös, néha földesen nedves illatú, néha pedig szárazat hoz a messziről jövő szellő. A hideg érintése az arcon és a kézen éppúgy élmény, mint az édes forrócsoki melegsége. A hallgatás teret kap: levelek zörrennek, apró állatok mocorognak, a csend sosem volt még ilyen élettel teli.
Testileg is egészségesen.
Érezted már, hogy megkönnyebbül az egész tested amikor hazatérsz a természetből? Ki vagy cserélve, leestek a válladról a súlyok. Itt kint visszahangolódik az energiarendszered, ami kiegyensúlyozza a szervezetedet és lelkiállapotodat. Nem véletlen, hogy sokan utaznak el hozzánk gyógyulni, ezt a hatást már régóta ismerik az emberek. A természet felgyorsítja a regenerálódást. Csökkenti a stresszhormont, ami egy sor elváltozást és betegséget tud okozni. Javítja az immunrendszer erejét, ami télen nagyon jól jön.
Nem kell bezárkóznod. Ha van kedved, hűvös levegőn is sportolhatsz az erdőben, biciklizhetsz, vagy egy jó túrával átmozgathatod az egész testedet. Az edzés a hidegben frissebb, élénkítőbb, és sokkal szabadabb érzést ad, mint zárt terek között.
Mentálisan egyensúlyban.
A lélek mindig kulcselem. Mert ha harmóiát érzünk, akkor a testünk is sokkal egészségesebb lehet. Hiszen az érzéseink, elakadásaink, a stressz erősen hat a szervezetünk bonyolult rendszerére. A természet télen különösen jót tesz a lelki egészségünknek. Ha tudatosan felismerjük ezt, akkor könnyebben befogadjuk ajándékait. Javul az alvás minősége, nő a hála és az optimizmus érzése, és erősödik a lelki ellenállóképességünk. A csillagos ég télen tisztábban ragyog, szépsége elvarázsol, és közben finoman emlékeztet arra, hogy milyen hatalmas a világ, amiben élünk. Mindezt könnyen átélhetjük az erdőfürdőzéskor, meditáció, jóga, séta közben. A természetben érezzük, ahogyan a terhek egymás után hullanak le a vállainkról és a lelkünkről. A lassabb ritmus átszellemít, elcsendesíti az elmét, alfa állapotba sodor, ami egy teremtő agyi hullám.
Felébred a kreativitásod.
A csend, a letisztult látvány és a ritmusváltás segítenek az önreflexióban: könnyebben látsz majd rá az élethelyzetedre, megérnek benned a döntések. A hideg levegő, a tiszta táj és a mozgás egyensúlyt teremt, és szinte magától jönnek az ötleteid, új megoldások, formák, gondolatok. Nem véletlen, hogy a természet számtalan művész számára volt mindig is ihletforrás – a festők, írók, zenészek gyakran itt találták meg a saját hangjukat. A teremtő folyamatok akkor is elindulnak, ha nem tudatosan kérjed őket. Ezért ne lepődj meg, ha valami, amire az erdei sétán szívedből gondoltál, hamarosan megjelenik az életedben!
A természet bennünk él!
Ezt szó szerint kell értelmeznünk. Ennek az ősi kötődésnek nevet is adtunk. A biofília elmélet szerint az ember alapvető késztetést hordoz arra, hogy kapcsolódjon az anyatermészethez. Ahogyan a fák közelében vagyunk, a víz hangját halljuk, vagy csak megérintjük a hideg levegőt, valami ősi emlék mozdul meg bennünk. Otthon érezzük magunkat. Nem kell tudatosnak lenni hozzá – ez ösztönös, velünk született vonzalom. A természet így nem csak körülöttünk létezik, hanem mélyen bennünk is.
